A filmre érkező fény mennyiségét a rekesznyílás és a megvilágítási idő változtatásával is befolyásolhatjuk. Bármekkora fénymennyiség tükröződik is vissza a fotótémáról, a legjobb expozíció elméletileg csak egyetlen rekesz-zársebesség kombinációval érhető el. Tegyük fel, hogy ez a kombináció egy adott szabadtéri kép esetén az f/8-as rekesznyílás 1/250-es zársebességgel. Ha a zársebesség módosítása nélkül nagyobb rekesznyílást ad meg, —például f/5,6-ot, több fényt enged be az érzékelőre, és a kép túlexponált lesz. Azonban túlexponálás nélkül is megadhat nagyobb rekesznyílást. Hogyan? Ha módosítja a zársebességet is (a jelen esetben gyorsabb értékre, 1/500-ra), amely lerövidíti azt az időtartamot, amíg fény éri az érzékelőt. Más szavakkal az f/8-as rekesznyílás és az 1/250 zársebesség kombinációjával ugyanaz az expozíció érhető el, mint az f/5,6 és az 1/500 kombinációjával (vagy akár f/4 és 1/1000 kombinációjával stb.).

Tehát: Ha a rekesznyíláson valahány fokozatnyit szűkítünk, de az expozíciós időt ugyanannyi fokozattal hosszabbítjuk akkor a két hatás kiegyenlíti egymást. Így az expozíció azonos marad. Természetesen mindez akkor is igaz, ha a megvilágítási időt rövidebbre vesszük és a rekesznyílást ugyanannyi fokozattal nagyobbra nyitjuk. Ezt nevezzük viszonosságnak.

Bár a különböző zár- és rekesz-beállítási kombinációkkal ugyanazt a megvilágítást érhetjük el, a kapott kép nem feltétlenül lesz ugyanolyan. Például (mivel az f 5,6 kétszer annyi fényt enged be, mint az f 8), az f 5,6-os rekesz és az 1/60 másodperc expozíciós idő a megvilágítás szempontjából ugyanazt eredményezi, mint az f 8, 1/30 mp kombináció, az utóbbival készített fénykép gyors mozgás esetén elmosódottabb, mélységében viszont élesebb lesz.

Első kép forrása: Dékán István weboldala