A megfelelő kép kialakulásához minden felvételnél egy adott mennyiségű fényre van szükség. Hogy mennyi ez a fény, a képrögzítő rendszer fényérzékenységétől függ.
A fényérzékeny felületet (egy digitális gépnél a CCD-ét) érő fénymennyiség jelenti az expozíciót. Az expozíció határozza meg, hogy mennyire lesz világos a kép. Ha túl sok fény éri az érzékelőt, a képek túlexponáltak lesznek; túl kevés fény esetén pedig sötét vagyis alulexponált képek keletkeznek. A fényképezőgépnek szabályoznia kell az expozíciót, mivel az erősen megvilágított tárgyak több fényt tükröznek vissza a lencsébe, mint a gyengén megvilágítottak. Ugyanezen okból tágul ki és szűkül össze a szem írisze, hogy szabályozza a látáshoz szükséges expozíciót.
A digitális fényképezőgép beépített fénymérőjének, az összes algoritmussal együtt, kizárólag az a feladata, hogy kiszámítsa az úgynevezett "helyes" expozíciót, hogy a legélethűbben adja vissza a fotótéma valódi színét és tónusát. A megfelelő exponálás kritikus fontosságú a digitális fényképezésben. A tökéletestől csak kicsit messze lévő expozíció javítását elvégezheti képszerkesztő programmal (például Photoshoppal), de gyenge eredményeket kaphat, ha igazán rossz expozícióval készült képet próbál meg kijavítani.
Ha most eltekintünk a vakus fényképezéstől, az expozíciót három fényképezőgép-beállítás határozza meg.
Az első a fényképezőgép érzékelőjének fényérzékenysége, amelyet ISO-beállításnak neveznek. (vagy ASA-nak)
Az expozíciót befolyásoló másik tényező a rekesznyílás vagy f-szám (elméletileg ugyan a rekesz és az f-szám nem ugyanaz, de a legtöbben úgy beszél róluk, mintha ugyanazt jelentenék).
A harmadik tényező a zársebesség.
Akár saját maga állítja be az expozíció értékét, akár hagyja, hogy a fényképezőgép automatikusan állítsa be azt, ennek a három értéknek (ISO, rekesznyílás, zársebesség) a kombinációja eredményezi az expozíciót minden egyes felvételen.
Hogyan hat egymásra a rekesznyílás és a zársebesség?
Képek forrása: Dékán István oldala |
AJÁNLOM AZ OLDALT
