A mélységélesség azt a fókuszponttól számított távolságot jelöli, amelyen belül a képen látható tárgyak élesek. A nagy mélységélesség azt jelöli, hogy a fényképen szinte minden részlet éles, míg a kis mélységélesség azt jelenti, hogy sokkal kevesebb az éles részlet. Hogy melyiket válasszuk, arra nincs nyerő recept, hiszen ezek eszközök, amelyeket használni kell, vagyis alárendelni a fotós céljainak. Bizonyos esetekben a mélységélesség szokatlan használata művészibbé teheti a fényképet, ugyanis segítségével a néző tekintetét oda irányítjuk, ami szerintünk fontos a képen.

Négy fontos tényező határozza meg a mélységélességet:

1. az objektív blendéje vagy rekesze,
2. a fókusztávolság,
3. a tárgytávolság és 4. a film vagy a szenzor mérete.

Az világos, hogy a film vagy a képérzékelő méretén képtelenek vagyunk változtatni. A fókusztávolság és a tárgytávolság is viszonylag rögzített, hiszen a választott kompozíciótól függ. Vagyis az esetek legnagyobb többségében a leginkább a blende határozza meg a fotó mélységélességét.

Mindenekelőtt tisztázni kell a következőket: a nagy blende, vagyis a kis F szám kis mélységélességet, a kis rekesz, vagyis nagy F szám nagy mélységélességet produkál.

Jöjjenek a tippek:

Tudatos blende-választás - A nagy rekesz (kis F szám) kis mélységélességet, míg a kis rekesz (nagy F szám) nagy mélységélességet hoz létre. Ha a témát le akarjuk választani a (zavaró) háttérről próbáljunk a lehető legnagyobb blendével fotózni (azaz válasszunk F2,8-t, F4-t vagy F5-t). Ezt a megoldást szelektív fókusznak is nevezik. Ha pedig azt szeretnénk, hogy minden éles legyen a képen, akkor válasszunk kisebb rekeszt, azaz állítsuk a blendét F16-ra vagy F22-re.

Ne essünk túlzásba! - Ha mindent túlélésnek kívánunk látni, akkor kis rekeszt válasszunk. De nem szabad túlzásba vinni! Ha túl szűk blendét választunk, az élesség látja kárát, a kép éppen ellenkezőleg, homályos lesz. Vagyis addig rekeszeljünk, amíg elérjük a kívánt hatást és ne tovább. Kísérletezni természetesen mindig érdemes. és ki kell tapasztalni, hogy az objektív a különböző rekeszbeállításoknál milyen képet rajzol, hiszen így "éles" helyzetekben is nagyobb magabiztossággal fotózunk majd.

Fókuszpont - A mélységélesség a fókuszpont előtt és mögött rajzolódik ki. A mélységélesség általában a fókuszpont mögött nagyobb, mint a fókuszpont előtt. Ezt érdemes észben tartani, és inkább élesítsünk a harmadolási szabály szerint és ne a kép felezővonalára fókuszáljunk, így természetesebb, tetszetősebb lesz a látvány.

Használjunk állványt - Azt is tudnunk kell, hogy ha a nagyobb mélységélesség érdekében kisebb blendét választunk, akkor kevesebb fény éri a filmet vagy a képérzékelőt és ilyenkor helyes expozíció nagyobb érzékenységű filmet/szenzort és hosszabb exponálási időt követel meg. Az ISO növelésével azonban nagyobb lesz a képzaj is, így egy bizonyos ISO értéken túl inkább csak a záridőt növelhetjük. Ha nagy záridővel fényképezünk szükségünk lesz állványra (vagy optikai kép stabilizátorra), különben minden felvétel bemozdul.

Mélységélesség-élőnézet - Amikor a tükörreflexes fényképezőgépek keresőjébe nézünk, akkor az objektíven keresztül nézzük a világot. Így könnyebben meg tudjuk állapítani, hogy a kompozíció és a kiválasztott fókuszpont milyen hatással lesz a felvételre, de az ugyanitt látható mélységélesség becsapós. Amikor a keresőbe nézünk, a választott blende értékétől függetlenül az objektív legnagyobb rekeszével megalkotott képet látjuk. Az újabb tükörreflexes fényképezőgépek ezért rendelkeznek egy mélységélesség-élőnézet funkcióval is, amely a gomb megnyomásával a választott értékre állítja a rekeszt, így pontosan megítélhetjük, hogy milyen lesz a valódi mélységélesség. Ilyenkor kicsit sötétebbnek látjuk a keresőben a képet, hiszen kevesebb fényt jut a fényképezőgépbe, de ennek ellenére látnunk kell a képet, hacsak nem állítottunk túl kis rekeszt, ami miatt elsötétülhet a keresőben látott kép.

Fókusztávolság - Ahogy fentebb említettük, a fókusztávolságot elsősorban a választott kompozíció határozza meg, de azzal is számolni kell, hogy jelentős hatással van a mélységélességre is. A nagyobb fókusztávolságú objektívek (pl. 200 mm) kisebb mélységélességet rajzolnak, mint a rövidebb fókusztávú (pl. 35mm) objektívek. Vagyis ha egy bizonyos mélységélesség a cél, lehet hogy a blende mellett a fókusztávolságon is "állítani" kell.

Ezek lennének az alapvető tippjeink a mélységélesség "kézben tartására". A legpraktikusabb, hogyha a fényképezőgépet rekesz előválasztás (A) módra állítjuk (ha van ilyen állítási lehetőség) és elkezdünk fotózni. A legjobb ugyanazt a témát többször, több beállítás mellet fotózni, vagyis változtassunk a blendén, a fókuszponton, és a fókusztávolságon is (használjunk zoomobjektívet, vagy ha lehetőség van rá, sorra próbáljunk ki több fix fókusztávú objektívet is). Ha filmre fotózunk, írjuk le a beállításokat, ha pedig digitális képeket készítünk, akkor nézzük meg az EXIF információt. Ha rendszeresen fotózunk, gyorsan kialakul majd bennünk a rutin!

Az élesség legkisebb kiterjedését a teljes nyílásnál kapjuk. A rekesznyílás szűkítésével a mélységélesség növekszik. Ha nagy mélységélességre van szükség, akkor szűk rekesznyílást kell alkalmazni. Ez viszonylag hosszú megvilágítási időt vonhat maga után. Ezért ilyen esetekben sokszor állvány használata is szükséges. Rövid gyújtótávolságú (nagy látószögű) objektívvel szűk rekesznyílás mellett nagy mélységélesség érhető el.

Teleobjektívvel, nyitott rekesszel a mélységélesség csökken. Így a zavaros háttér életlenné válik. Ezáltal a téma kiemelhető a háttérből. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák portrék és szabadtéri divatfotók készítésekor.

Az élesség mélysége a beállított síktól előre és hátra különböző mértékű. A fényképezőgép irányában csak fele olyan kiterjedésű, mint a géptől távolodva. Ha az a célunk, hogy két különböző távolságban lévő motívum éles legyen (kiterjedjen rájuk a mélységélesség), akkor értelemszerűen az élességet a kettő közé kell beállítani. Azonban nem középre, hanem közelebbre, 1/3-2/3 távolságarányban. Tehát a közelebbi motívumhoz feleakkora távolságra, mint a távolabbihoz.