A jó portréfelvétel elkészítése nem is olyan bonyolult. Elég, ha odafigylünk pár apró részletre a család, barátok, vagy modellek fényképezésénél.

A három legfontosabb alapelv:

1. Téma - Határozzuk meg, hogy mi a fotó témája?
2. Kiemelés - Körvonalazzuk a témát, jól elhatárolva a környezettől.
3. Egyszerűsítés - Egyszerűsítsük a kompozíciót, hogy semmi ne vonja el a figyelmet a témáról.

Ahhoz, hogy igazán jó képet készítsünk meg kell, vizsgáljuk ezt a három alapelvet részletesebben. Még exponálás előtt választ kell találnunk az alapelvekben feltett kérdésekre.

1. Mi a témám?
A téma az a személy, akit le szeretnénk fotózni. De egyszerre kell ábrázolnunk alanyunk külső, és belső tulajdonságait. Fizikai mivoltán túl, érzékeltetnünk kell egyéniségének, lényegének megkülönböztető jegyeit. Nem kirakatbábut fotózunk, és nem is igazolványképet csinálunk. Az ember egyedi jellemzőit szeretnénk láttatni a fotón. Fontos, hogy a modell is részt vállaljon a felvétel elkészítésében, legyen nyugodt és ellazult, próbáljon meg tökéletesnek mutatkozni, hogy a legelőnyösebb arcát örökíthessük meg. 

A portréfotózás első, és legfontosabb törvénye: „Ismerd meg alanyodat!".

Ha egy barátunkról van szó, már túl is jutottunk az első lépésen, rögtön elgondolkodhatunk, vajon személyiségének melyik oldalát domborítsuk ki a képen. Ha viszont modellünket nem ismerjük, előbb beszélgessünk vele egy kicsit, oldjuk a hangulatot, csak azután fogjunk hozzá a fotózáshoz.

A gyakorlás sok tanulsággal szolgál. Készítsünk minél több beállított, és elleset portrét rokonainkról. Fényképezzük őket minden élethelyzetben.

2. Hogyan helyezzük a témát a figyelem középpontjába?

Arckép
Az arckép közvetlen, tiszta leképezése a személyiségnek. A legmélyebb, és legtisztább kapcsolat megtestesülése fotós, és alanya között. A képmezőben csakis az arc látható. Semmiféle egyéb képelem nem zavarhatja a néző, és a modell viszonyát.

A szem valóban a lélek tükre. Legyen bár alanyunk boldog, komoly, vagy bánatos, a szeméből sugárzó érzelem alapvetően meghatározza a portré hangulatát. Nyilvánvaló tehát, hogy modellünk szemének mindig élesnek kell lennie. Ha csekély mélységélességgel dolgozunk, feltétlenül az alanyunk szemére állítsuk be az élességet, éspedig mindig arra a szemére, amelyik közelebb van a gépünk optikájához.  

Sok esetben a legelőnyösebb beállítás, ha modellünket szűk képkivágásban, szemből fotózzuk le, amint épp az objektívbe pillant. Ez a legközvetlenebb hangulatú, legbizalmasabb portréfotó. Egyszersmind ez a portrétípus kívánja a legtöbbet a modelltől. Gondoljuk el, milyen nehéz oldottan, felszabadultan viselkednie, amikor pusztán egy kerek üvegdarab néz vele farkasszemet. A nézőt mégis az ilyen portrék hozzák a legközvetlenebb viszonyba a kép alanyával.

Deréktájban vágott kép
A deréktájban vágott, úgynevezett háromnegyedes portré esetében a modell messzebb van a géptől, és rendszerint a távolba réved, mintegy „kinéz" a képből. Ilyenkor kultúránk rögzült kódjai alapján érzékeljük a modell tekintetének üzenetét: a fölfelé tekintő szemek álmodozó, merengő hangulatot,  a lefelé tekintő szegezett pillantástöprengést, tépelődést fejez ki.

Profilkép
A harmadik lehetőség a profilkép, amelynek fő jellemzője a hangsúlyozottan grafikus hatás. Ez a portrétípus sem teremt igazán közvetlen viszonyt néző és modell között, ugyanakkor az arckifejezés mellett a profil jellegzetes, egyéni körvonalai is fontos elemét adják a képnek.

Természetesen a háromféle alapbeállításnak végtelenül sok változata, kombinációja lehetséges. 

Egész alakos portré

A szűkebb portréról fentebb leírt megállapítások az egész alakos portréra is érvényesek. Csupán annyi a különbség, hogy utóbbi esetben több tényezővel kell számolnunk, több tényezőre kell odafigyelnünk. Nem szabad csupán modellünk arcára összpontosítanunk. Testtartása, gesztusai, ruhája, valamint a mögötte húzódó háttér is hangsúlyos eleme lehet a képnek.

Ebben az esetben is fontos, hogy modellünk jól érezze magát. Csevegjünk vele a fotózás előtt, és ha szünetet tartunk. Munka közben viszont legyünk határozottak. Mindig egyértelműen közöljük vele, hogyan helyezkedjen el a gép előtt.

3. Hogyan egyszerűsítsem le a témát?
Bár tanácsosabb a háttérrel kezdeni, ezt a nagyon fontos lépést sok amatőr fotós hagyja figyelmen kívül. Ne higgyük azt, hogy a jó portré elkészítése izgalmas hátteret kíván. Ja és a kevesebb több!

Ezzel a három alapelvvel a fejünkben már igazán jó esélyekkel indulunk a tökéletes portré elkészítéséhez! Van azonban még egy rendkívül fontos tennivaló: fel kell készíteni a modellt a fotózásra!

TIPP: Fontos, hogy a felvételezett személy jól érezze magát a bőrében. A kamera közelsége gyakran gátlásokat okoz, amelyeket nem mindig könnyű leküzdeni. A modell viseljen valami számára előnyös öltözéket, a haja legyen rendezett. Akár alkalmazzon egy jó sminket az arcán. Érezze magát szépnek és izgalmasnak és erről győzzük is meg Öt. Adhatunk akár mi is öltözködési tanácsokat, szem előtt tartva azt, hogy mi mutatna legjobban a képen és mi áll legjobban a modellnek. Mivel a portrén a figyelem középpontján az ARC és a KIFEJEZÉS áll, válasszunk inkább minél sötétebb öltözéket. Általában jobb a hosszú ujjú felsőrész, mint a rövid. Figyeljünk a nyakra is, egyes hölgyeknek kifejezetten előnyös a garbó, másoknak a széles gallér. Ha megfelelő az öltözék és egyszerű a háttér, akkor sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen csak a témára kell koncentrálnunk. Még egy tipp a színre vonatkozóan: Ha a modell szeme világoskék vagy zöld, válasszunk ugyanilyen színű felsőruházatot! Ezzel jobban kiemelhetjük a szemeket! Ha olyan hölgymodellről van szó, aki élénkpiros rúzst használ, ajánlott a hasonló színű pulóver vagy blúz viselete. Minden esetben figyeljünk arra, hogy a háttérszín és a modell öltözete illeszkedjen egymáshoz. Keresse a harmóniát és ne a kontrasztot!

Most Ön és a modell készen állnak a fotózáshoz. Használjon nagy fényérzékenységü filmet - szabadtéri fényképezéshez 200, zárt helységben ISO 400-as film ajánlott. Ilyen filmérzékenységgel ugyanúgy készíthet vakuval vagy akár anélkül kiváló felvételeket. Vakuval történö fotózáshoz állítsa a modellt pár lépéssel a háttér elé, hogy csökkentse a háttér árnyékát.

A legutolsó lépés: Folyamatosan figyeljünk arra, hogy a modell nyugodt maradjon és természetesen hasson a kamerával szemben. Ha lehet, ültessük Öt székre. Amennyiben áll, kérjük meg, hogy forduljon kissé oldalra, majd fordítsuk a vállát és a fejét a kamerával szembe. Ettöl még finomabb lesz a beállítás. Sokan görcsösen állnak a kamera elött. Kérjük meg, hogy engedje le a vállait, vegyen mély lélegzetet, nyalja meg a száját és maradjon nyugodt és természetes. Ne bíztassuk nagy mosolyra, mert ez a legtöbb esetben kényszeredett lesz. Ezzel szemben bíztassuk, hogy egy kicsit mosolyogjon, vagy sugározzon mosolyt a szemével. Ez inkább vezet lenyűgöző eredményhez.

Ha a modell áll, gondoskodjunk arról, hogy fogjon valamit a kezében. A kezek állása gyakran elronthatja az egész beállítást. Foglalja le a kezeket, adjon a modellnek egy könyvet, virágot vagy bármilyen kisebb tárgyat.

Fordítsunk különös figyelmet arra, hogy a kép igazán jól sikerüljön. Szánjunk rá időt és lőjünk el akár több tekercsfilmet, észre fogjuk venni, hogy lesz modell, aki egyre nyugodtabb és lazább egy kis idő után, ahogy megszokja a kamera jelenlétét.