A fényképezés során elsőre talán a táj fotózása tűnik a legegyszerűbbnek. A valóságban azonban környezetünk fotón való megörökítése sem olyan könnyű feladat. Mindig többen lesznek olyanok, akik szívesen keresik fel vasárnaponként, szabad idejükben a természet vagy az ország különböző részeit, és fényképeznek. A vidéket, a tájat, az embereket, a városokat, a falvakat, a vizeket és a hegyeket, mert azok szemlésében örömüket lelik, és ezt az örömöt szeretnék eltenni maguknak otthonra is. Egy virágzó tarka rét éppen olyan élmény, mint a vihar a Balatonon az élményt azonban nem egyformán rögzítjük. Kinek a virágok, kinek a felhők s van, akinek a hatalmas víz ragadja meg leginkább a képzeletét. Egyben vagyunk egyformák, hogy el akarjuk lopni a természet egy kis darabját és magunkkal kívánjuk vinni. És fotón szeretnénk rögzíteni azt az élményt, amit a természet tárt elénk. Ez az élmény mindig új lesz, soha nem ismétli önmagát és nem egyszer számunkra elképzeletlen megnyilvánulásokkal jelentkezik. Barangolásaid alkalmával egyszer csak felkiáltasz, hogy milyen szép és bőszen nyomogatod az exponáló gombot. Ne tedd! Mielőtt kattintasz, járd körbe, ízlelgesd a tájat. Keresd azt a motívumot, ami megragadta a tekinteted! S, ha ezt megtaláltad, válaszd a legelőnyösebb képkivágást!
Ha alaposan szemléljük az elénk táruló képet, és megpróbáljuk elemezni, megmagyarázni magunknak, hogy mi is ragadta meg képzeletünket három nagy csoportra fogjuk osztani az elemzés eredményeit. Ezek: a képről áradó hangulat. A témában látható mozgás, és végül a térhatás, a távlati hatás, amelyet a táj szemlélésekor érzünk.
Ezt a három jellemzőt kell összes fényképezési technika tudásunk segítségével visszaadni. Persze nincs kényszerről szó. Ha valaki csak egyszerűen elkattintja a gépet a látvány hatására esetleg sikerül rögzíteni azt, amit látott, de legtöbbször ez csak szerencse, semmi több.
A jó képtől megköveteljük, hogy adja vissza a természet hangulatát úgy, ahogy volt. Éreznünk kell a kép mozgását vagy a mozgást a képen. És a képen éppen úgy ragadjon meg a hegyek nagysága, az erdők mélysége, mint azt a valóságban átéltük. De ne csak mi érezzük, lássuk mindezt a képről, hanem az is, aki még soha nem járt arra.
Nagyon elronthatja a képet, ha a rajta szereplő horizont nem vízszintes. Ügyelj a horizontra! A kompozíció megalkotása során helyezd a horizontot az alsó, vagy felső harmadba, és ne középre. Így jobban hangsúlyozhatod az égboltot, ill. a második esetben az előteret.
A fényviszonyok megváltoztatására a legritkább esetben van lehetőséged, így ki kell várnod a legmegfelelőbb pillanatot, amikor csodás fényben pompázik a táj. Erre a legnagyobb esélyed kora reggel, és késő délután van, ilyenkor kellően lágy napfényben fotózhatsz. Ugyanakkor kihasználhatod a zord időt! Viharban, ködben, esetleg havazás alkalmával egyedi hangulatú, meghökkentő fotókat készíthetsz!
És végezetük itt van két tipp:
A profi fotók titka, hogy állványról készültek! Bár meglehetősen macerás az állványt cipelni, de a végeredmény kárpótolni
fog! Legyen éles! Vagyis a legtöbbször szűk rekesszel (f/11 - nél nagyobb érték) készítsd a felvételeidet. |